I'm not weird...

…

girl — Thu, 25 Mar 2010 19:24:25 +0000

Csak egy kis darabja vagyok a világnak, 1 a 6 794 283 722 közül… nem könnyű kitűnni, de mégis beleveszni, feltűnni, de nem feltűnősködni, alkotni… valamit, akármit. Csak még azt nem tudom, mit, hogyan, mikor, miért, mennyit. Semmit sem tudok… de várom a pillanatot, amikor megvilágosodik minden… és nem egy vonatnak köszönhetően, ami felém száguld az élet sötét alagútjában.

az a kevés kis öröm is kihányva fekszik a kövön

girl — Fri, 12 Mar 2010 18:34:49 +0000

friendship

girl — Mon, 01 Mar 2010 18:05:54 +0000

Rengeteg ember próbálta már megfogalmazni, kiket is nevezünk barátnak. Sokan azt hiszik, hogy ugyanaz mint a haverok, pedig ez teljesen más. A haverokkal jól érezheted magad, a haverokkal hülyéskedhetsz, a haverok veled együtt nevetnek. A barátokkal is megteheted ezeket, de ők nem csak a boldog perceken osztoznak veled, hanem a szomorúakon is.. Amikor minden erőddel azon vagy, hogy ne mutasd ki a „külvilágnak”, hogy belül szomorú vagy, és csak mosolyogsz, ők akkor is tudják, hogy valami nincs rendben. Ők soha nem hazudnak neked, és pont azért vannak, hogy melletted legyenek mindig. Ők készen állnak arra, hogy megvigasztaljanak téged ha szükséged van rá, és, hogy te is adhass nekik valamit magadból. Ők soha nem fordulnak ellened, és mindig kiállnak melletted. Elég ha csak a szemedbe néznek, és tudnak mindent. Nem hagynak magadra amikor nagyon egyedül érzed magad, és a legfontosabb: ők nem foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak rólad, ők nem hiszik el rólad a hazug pletykákat, őrájuk örökre számíthatsz, mert ők az igazi barátok…

-citatum.hu-

thoughts about Time

girl — Mon, 01 Mar 2010 18:01:08 +0000

Az Idő elmúlik, és nem marad semmi, csak az emlékek. Akiket pár éve a legjobban szerettél és minden idődet velük töltötted, azokkal talán már beszélő viszonyban sem vagy, és mindenki annyira megváltozott… Te is, és mindenki más körülötted. Ki tudja, mi lesz egy év múlva? Ugyanaz lesz a helyzet veled, mint most, vagy valahol máshol leszel, és egészen mást fogsz csinálni? Lehet, hogy szerelmes leszel, de az is lehet, hogy szomorú és kiábrándult… nem tudhatod. Ez annyira… megfogalmazhatatlan. Az idő múlása, az, hogy soha nem tudod, mit hoz a holnap. Lehet, hogy csak egy átlagos nap lesz, de az is lehet, hogy megváltozik az életed, vagy valaki más élete változik meg neked köszönhetően. Valaki megszületik, valaki teljesen váratlanul meghal, újabb emberek életét megváltoztatva ezzel. Az idő annyira megfoghatatlan, és éppen ez benne a félelmetes. A múlt már csak emlék, bármilyen szép vagy bármilyen nyomasztó is… a jelen… fura dolog. Létezik-e? Mire kimondod, hogy „most”, a pillanat már el is múlt… a jövő pedig a legleírhatatlanabb a három közül, hiszen azt sem tudod, lesz-e jövőd egyáltalán… Az idő elmúlik, és nem tudod visszaszerezni, vagy visszaforgatni, hogy bármit másképp csinálj. Ezért kell kiélvezni minden pillanatot, hogy minél több szép emléked legyen. Erre vannak a fényképek. Megörökítik a múltat, mondhatni tárgyi bizonyítékot adva rá, hogy megtörtént… és a régi fényképeket nézegetve az ember vagy elmosolyodik, hogy milyen szép is volt az a korszak az életében, vagy épp szomorú lesz, szintén azért, hogy milyen szép volt, de akkor miért múlt el, miért ért véget, ki a felelős ezért az egészért, és miért nem tarthatott az a pillanat örökké, amikor annyira varázslatos és utánozhatatlan volt? Azért, mert sajnos semmi sem tart örökké. Sem a boldogság, sem a fájdalom. De ebből akár erőt is meríthetünk, mert ha életünk épp egy rossz szakaszban van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy –bár nem tudni, mikor- de ez a korszak egyszer véget ér, és akkor újra boldogok lehetünk. Ez a Remény, ami erőt ad, segít túllépni a fájdalmon… a tudat, hogy egyszer minden rossz elmúlik.

-saját-

Where do i begin?

girl — Sun, 21 Feb 2010 10:33:19 +0000

Where do I begin
To tell the story of how great a love can be
The sweet love story that is older than the sea
The simple truth about the love she brings to me
Where do I start

With her first hello
She gave new meaning to this empty world of mine
There’d never be another love, another time
She came into my life and made the living fine
She fills my heart

She fills my heart with very special things
With angel’w songs, with wild imaginings
She fills my soul with so much love
That anywhere I go I’m never lonely
With her around, who could be lonely
I reach for her hand-it’s always there

How long does it last
Can love be measured by the hours in a day
I have no answers now but this much I can say
I know I’ll need her till the stars all burn away
And she’ll be there

Miért nem jó a Hannah Montana és a többi új Disney “mese”?

girl — Sat, 09 Jan 2010 10:19:53 +0000

Bizonyára mindenki ismeri a Hannah Montanát. Említésére kiscsajok kezdenek sikítozni, és a kiegészítőkkel, rúzsokkal, hajfestékekkel, tollakkal, ceruzákkal, wécépapírokkal tele vannak a kínai és a nem kínai boltok. De miért ez a nagy felhajtás?

Sajnos (khmm) nem volt alkalmam túl sok részt megnézni a sorozatból, viszont amit láttam, az – nem mondom, hogy szörnyű lett volna, de valljuk be – nem volt egy Jóbarátok-féle valami, sőt, még csak meg sem közelítette azt a szintet, de nem is ez a célja. Vagy mégis? A Jóbarátok személyes kedvencem. Ha fáradtan hazaérek és megnézek egy részt, tuti, hogy végigröhögöm Joey hülyeségét, Phoebe furcsaságait, Chandler favicceit, Monika rendmániáját, Ross dínóit, Rachel divatmániáját és ezt az egészet, így egyben, még ha tízszer is láttam már előtte ugyanazt a részt. És mi más lenne egy vígjátéksorozat célja, mint ez? A Hannah Monatat pedig a vígjátéksorozat-kategóriába sorolják, de mégsem tapasztaltam nála ezt. Bár van benne egy-két jó poén, szóval simán elmegy, még akkor is, ha nekem annyira nem tetszik, de nem is erre akartam kilyukadni.

A Hannah Montatat a Disney Channelen tekinthetjük meg ugye, minden nap mittudomén, mikor, de rohadt sokszor. Amikor láttam, hogy van Disney Channel, gondoltam, lesznek rajta tök jó klasszikus Disney-mesék, (Micimackó, Mikiegér, Oroszlánkirály, Pocahontas, Pinokkió, Susie és Tekergő és még sorolhatnám), amiken mi “felnőttünk” (nem tudom, használhatom-e ezt a szót, hiszen még nem vagyok teljesen felnőtt^^). Úgy látszik, túl naiv vagyok. Vannak persze ilyenek is… 3D-ben. A háromdés Micimackót legelőször az RTL-en láttam, amikor leültem a tévé elé, hogy megnézzem a Szünetet (bár ez is kicsit más kategóriába tartozik, szóval hagyjuk most). Jó, gondoltam először, biztos átdobták 3D-be, mert az most olyan menő, de a sztori megmarad. Csodálkoztam is hát, amikor Tigris nem ugrálva, hanem egy robogón száguldozott a Százholdas pagonyban. Wtf?! Aztán megláttam Róbert Gidát. Vagyis a transzvesztita, vagy átoperált, vagy nem tudom milyen változatát, de Milne kisfiának szerepét egy lány töltötte be, név szerint Dalma. Nah ekkor döntöttem úgy, hogy én ezt nem nézem tovább. Ez a műsor Barátaim: Tigris és Micimackó néven fut Disney Channelen, a hasonló stílusban átdolgozott Mikiegérrel és még ki tudja, mikkel együtt. Ez még egészen oké (nekem nem, mert amennyire szerettem a sima Micimackót, annyira hányingerem van a háromdés medve bukósisakjától, de ez most mellékes), ha a kislány/kisfiú nem ismeri az eredeti Micimackót, tetszeni fog neki a mese (lehet, hogy akkor is, ha ismeri, hiszen modern világban élünk). Nah de mi van a többivel? A Hannah Montanával? Hiába szeretik annyian, szerintem nem arra találták ki, hogy egy hároméves gyerek ezt nézze, ahogyan a Sony, a sztárjelöltet sem, vagy Jonasék sorozatát… vagy a Camp Rockot, a High School Musicalt és még ki tudja, mit hagytam ki (a Varázslók a Waverely Placen c. sorozatot direkt nem említettem, mert azt bírom).
Nem azt akarom mondani, hogy ezek a sorozat-mese valamik rosszak, csak azt, hogy nem kisgyerekeknek valók, de ahogy elnézem, az egész Disney Channel nem nekik lett kitalálva, pedig a neve hallatán azt feltételezné az ember.
Én, ha majd egyszer a nagyon-nagyon-nagyon távoli jövőben anya leszek, tuti nem ezt fogom nézetni a gyerekemmel, hanem mondjuk Minimaxot, vagy majd az akkori hiperszupersebességű nettel lehúzom neki a régi Micimackó részeit, amiben nincsenek robogók és bukósisakok, inkább méz, és Róbert Gida is fiú.

A tegnap esti film, avagy csak a pénz?

girl — Wed, 06 Jan 2010 10:19:49 +0000

A tegnapi nap az RTL klub nézőinek számára a nyomasztó filmek napja volt – legalábbis én így tapasztaltam, de nem ültem egész nap a tévé előtt, szóval nem tudhatom biztosan. Délután a Nevem Sam című filmre ébredtem, pontosabban valami vontatott beszédre, és mikor utánanéztem, kiderült, hogy miről van szó. Adott egy hét éves kislány, akit az értelmi fogyatékos apja szeretne nevelni… Szívesen megnéztem volna, de nem voltam olyan hangulatban, plusz máshol akadt dolgom, úgyhogy ez ugrott. Este azonban, az örök kedvenc, a Barátok közt (ikszdééé XD) után kezdődött egy film, John Q – Végszükség cím alatt. A címe alapján katasztrófafilmnek véltem, most úgyis annyit adnak belőlük, a 2012-es buli miatt, vagy ki tudja, miért… gondoltam, belenézek, aztán elalszom rajta, mint a többi ilyen valamin. Elkezdtem nézni, apuka, anyuka, kiscsávó, boldogan élnek, bár vannak kisebb anyagi gondjaik… hát ez nagyon nem vall egy katasztrófafilmre, bár akik hasonló gondokkal küzdenek, valószínűleg nem így gondolják. Tipikus amcsi sablon, meccs, a szülők nézik, és akkor… szegény kisfiú elájul. Beviszik kórházba, kiderül, hogy súlyos szívgondja van, csak a transzplantáció segíthet, de arra persze nincs pénzük, meg rendes biztosításuk se, vagy mifene, nem nagyon értek az ilyen politikai cuccokhoz. Szóval, lényeg, hogy elég sokba fájt volna a dolog, mindenhogy próbáltak pénzt szerezni, és a kórház igazgatónője, aki -ahogy én láttam- lenézett mindenkit, aki nem volt milliomos (egyébként az ilyen embereket jól megrugdalnám), persze nem akart segíteni, mert hogy ha nekik megengedi, akkor mások is akarni fogják (ebben egyébként van valami, még ha rohadtul unszimpatikus is volt aza ribanc). Szóval, az apuka nem lát más megoldást, csak azt, hogy elfoglalja az egész kórházat, és túszokat ejtve kényszerítse az orvosokat, hogy mentsék meg a kisfiát (hasonló része egyébként volt a Vészhelyzetnek is, mármint túszejtős… nem vagyok tévéfüggő). Eddig oké, hatalmas médiabotrány lesz, meg minden, ami kell, viszont a drága igazgatónő még mindig nem hajlandó elintézni, hogy fölvegyék a kisfiút a szívre várók listájára, szóval hiába minden, nem fog megmenekülni… vagy mégis? A bátor apuka elhatározza, hogy öngyilkos lesz, és majd az ő szívét beültetik a kissrácba. Megvan a nagy búcsúzkodás, a pisztoly már a fejnél, amikor jön a hír, hogy találtak egy megfelelő szívet, ami csak a gyereknek jó. Dráma, dráma, dráma, sikerül-e szólni az apának, mielőtt kinyírja magát? Igen, sikerül, a felesége csapkodja az ajtót a faxszal, amin rajta van az infó. Megmentik a fiút, mindenki boldog, még az ítélethirdetés van hátra, mert hát ugye azért túszokat ejtett, fegyverrel fenyegetőzött (amiben, mint utóbb kiderült, nem volt töltény), szóval ezt mégsem lehet azért annyiban hagyni. Az első két vádpontban nem találják bűnösnek, a harmadikban viszont igen, hogy ne legyen má’ teljesen happy end. A végén könnyes búcsú, vigyázz anyukádra, most te vagy a férfi a háznál stb, szóval tipikus amcsi befejezés.
De érdemes elgondolkodni, tényleg ennyire számít a pénz? Tényleg vannak ilyen szívtelen emberek, akik segíthetnének, de nem teszik? (Nagyon nem vagyok kibékülve az igazgatónővel, még ha a végén ő is segített…) Ennyire romlott ez a világ, hogy minden csak arról szól, hány húszezres lapul a zsebedben? Igen, úgy látszik, ennyire, sajnos… Ha nincs pénzed, senki nem vagy, még akkor sem, ha különben ötezerszer többet érsz annál, akinek van.

Védett: Keresem a helyem…

girl — Tue, 05 Jan 2010 08:34:04 +0000

This post is password protected. You must visit the website and enter the password to continue reading.

2010

girl — Fri, 01 Jan 2010 12:45:32 +0000

Új év. Új napló. Új élet. Talán.

PF 2010